Budapesten az egyik metrómegálló kijáratánál (ahol nem volt mozgólépcső) játszódott ez a sztori.
Az aluljáróban egy teljesen átlagos testalkatú kb. 180 cm magas fiatal srác ment előttem és két nagy bőröndöt húzott maga mellett. Gondoltam magamban biztos nagy utazásról térhetett haza. Mikor közeledtem hozzá akkor indult fel a lépcsőn. Mindkét kezével elkezdte felfelé húzni a bőröndöket. Látszott hogy nehezek lehetnek, mert nem emelte fel őket, hanem csak vonszolta maga mellett. Pár lépcsőfokig jutott amikor megállt kis pihenőt tartani, hogy szusszanjon egyet. Elég sok lépcső volt még hátra és annyira látványosan szenvedett, hogy gondoltam megkérdezem tőle segíthetek-e neki. A jobb oldali kezénél lévő nagy bőröndöt átvállaltam, hogy akkor azt én viszem, a másikat meg ő. És ekkor olyan történt amire nem számítottam. Keményen megfogtam, hogy fel bírjam vinni a nehéz bőröndöt. És ahogy megemeltem azzal szembesültem, hogy idézőjelben szinte két ujjal meg bírtam emelni. 😃 Próbáltam visszafogni a nevetésem, mert nem akartam megbántani. 😃 Szép lassan cammogtunk lépcsőről lépcsőre. Mikor felértünk nagy hálálkodás közepette egy baráti kézfogással megköszönte a segítséget. 😃
Ok hogy én sportos vagyok és nekem könnyű volt – gondoltam magamban. Na de akkor is…. 😃 Tényleg annyira könnyű volt, hogy bármelyik lány mosolyogva felvitte volna. 😃 Nem volt részeg mielőtt valaki erre gondolna. 😃 És nappal volt. Miután külön váltak útjaink még jó ideig töprengtem a történteken. Egy megoldást találtam rá. Az ő bőröndje vélelmezhetően tele volt nehéz dolgokkal, az enyém meg kb. üres lehetett. 😃 Mivel a másik bőröndöt nem emeltem meg, így a valóságot örök homály fedi. 😃
